A nőkkel szembeni agresszió és általános lekezelés azokra jellemzőek, akik nem biztosak a férfiasságukban. A hitvak feministák azonban tagadni próbálják olyan különbségek létét, melyek valójában nem minőségi, hanem pszichés eltérést jelentenek férfi és nő között. Ezeket ismerni és kimondani nem férfiatlanság, hanem emberi tudás a nemektől függetlenül.

A nők túlzott lekezelése nagyon sokszor abból fakad, amit ezek a nők nem is sejtenek: a fiú ifjan még olyan tulajdonságokat képzelt a nőknek, melyekkel egyszerűen nem rendelkeznek. Sok férfi nem azért szidja a nőt, mert utálja, hanem azért, mert csalódott benne és így magában, bizalmatlanná vált, ez pedig akkora veszteség, mely torz védelmi mechanizmust szül.

Nőknél is megfigyelhető hasonló reakció, mikor egy-egy ostoba döntés és illuzorikus szerelem nyomán fájdalmakat gyűjtenek, de ők ezeket egészen másképp dolgozzák föl. Vitáznak velem, de én akkor is azt hiszem, végül a nő dönt, csak ennek sokszor nincs tudatában. Az eszményi szerelem (mely okait a szeretetanalízis olyan pontosan meg tudja fogalmazni) nem őszinte, bár annak tűnik, és férfinál, nőnél másképp jelenik meg: a férfi az első nemi aktussal általában elveszíti a hamis érzést, a nőnél pedig épp ekkortól válik erőssé. Ezért képesek nők hibásan élni hónapokat, sőt éveket. Ezért volna jó, ha a férfiak tökéletes férfiak lennének, akik ismerik a nőket, de ma legtöbbször csak fiúk, akik magukat sem tudták megismerni.

A lelkileg fejlett ember rádöbben, hogy nem jelenti számára az előre remélt boldogságot a promiszkuitás. És itt nem is a szellemi fejlettségről, hanem a belső elégedettség óramutatójáról szólok: akiben van valódi lelkiség és emberi perspektíva, valóban túllép – és hozzá könnyedén lép túl! – a felszínes elégedettségeken, hogy valódiakat találjon. Aki azonban nem tapasztalt olyat, mely a beteljesedésre emlékeztetné (valódi baráti ölelést, igazán fontos eredményt, sikeres munkát, őszinte szerelmet), nem látja a különbséget hamiskás és mély szenzualitás között. Nem érti meg az önátadás szó jelentését. Ettől nem rosszabb ember; elég elfogadni, hogy ilyen, s nem törődni vele.

A párkapcsolat annak mértékétől és szóban kifejezett státuszától, minősítésétől függetlenül olyan eskü, melyben más törvényeit tisztelni kötelezzük magunk, hogy mindkettőnk egyénisége kivirágozhassék – de más szolgái ne legyünk. A freudisták elképzelése arról, hogy a szerelem harc, nem több a kapitalizmus leképezésénél az érzelmi világra. Ha valami nem töredék és eléggé titkos ahhoz, hogy emberi létünk értelmét adja, ami még enged kicsi romantikát és mágikusságot, az éppen az a tény, hogy vannak olyan kapcsolatok (legyenek azok baráti, szerelmi vagy egyéb jellegűek), melyek a felszínes evolucionizmuson túl az önfeláldozás, egymás közös kiteljesítése mentén mozognak, megtagadva az egzisztencialista elképzelést, mely szerint a szerelem csupán a gyűlölet komplementere. A gyűlölet inverze a közöny, bipoláris érzelmeinket pedig ne a neurotikusok általánosításai nyomán akarjuk egyértelműsíteni.